Beszélgetés Mácsai Pállal


Mi ez a különös vonzódás Örkényhez?

Mácsai Pál: rám van égve, bár tényleg szeretem, de nem az egyetlen író, mást is szeretek. Mikor fiatal voltam, az én generációm őt olvasta. Érteni véltük, jól szórakoztunk, a színpadi sikereit számon tartottam. Ez a frissessége a mai napig megmaradt. Nádas úgy fogalmazott, hogy ezek közül a nagyok közül leginkább ő hat élőnek. Majdnem kortárs. Olvassák, játsszák, előveszik, operát írnak belőle, tananyag. Az a különössége is megvan, hogy ahhoz nem elég régi, hogy klasszikus legyen, ahhoz meg nem elég fiatal, hogy kortárs. De a halála után negyven évvel is látszik a páratlan éles szeműsége. A keserű piruláit röhögéssel vesszük be. szerethető. Igen, ezt értem, ez az irodalom. De az Azt meséld el, Pista! dokumentumokból áll össze, és több, mint húsz éve játszod.

 

Mi lehet ennek a sikerének a titka?

Mácsai Pál: Volt 25 évvel ezelőtt a Petőfi Irodalmi Múzeumban egy könyvbemutató, amely Örkény kiadatlan leveleiből összeálló kötetet mutatta be, s hárman olvastunk föl belőle: Mensáros László volt az idős Örkény, Bálint András a középkorú, én meg a fiatal. Amikor elkezdtük a fölolvasást, a közönség figyelni kezdett. Feltűnő volt, hogy Örkény baráti leveleinek is van színpadi hatása. Ezután összegereblyéztem Örkény-interjúkat, tévériportokat, naplókat, leveleket, a családtól megszerzett magnószalagokat, közel 500 oldal jött össze. A kötetet is szerkesztő Bereményi Gézával ezt meghúztuk 50 oldalra. És fölélesztettünk egy ősi drámai műfajt, hogy valaki ül és mesél, a többiek pedig körülülik és hallgatják. Mindehhez Örkénynek eredeti optikája van. Kezdetben 20-25 előadást terveztünk ebből a 90 fős Komédiumban, s mára már 500-600 előadásnál tartunk. ez nem az én érdemem, hanem a páratlan a szövegé, mely őszinte, humorral teli. Csak el kell mondani.

 

Ezalatt a 21 év alatt bizonyára voltak megrendítő pillanatok…

Mácsai Pál: sok volt, de emlékezetes egy téli délután, amikor a tudományos akadémia ülésén sok doktorátussal és egyéb fokozattal rendelkező tudós előtt adtam elő. Nagyon élvezték, meleg volt a hangulat. Másnap Nádudvarra, a Hortobágy szélére mentem, eltévedtem, hideg január volt, elkéstem. Az emberek ott ültek a könyvtár parányi helyiségében, nagykabátban, mert fűtés sem volt, s engem vártak. Vajon meg tudom-e lepni ezeket az embereket? – gondoltam magamban. És a végén az akadémiánál is melegebb hangulatú este kerekedett. Ebből is újra világos lett, Örkény ki lehet. Mennyire megtalál mindenkit. Helyre tette az én tévképzeteimet.

 

A színház neve miért Örkény?

Mácsai Pál: ennek az épületnek szép múltja van, 1944-ig itt működött az igazi Madách színház, melyet Várkonyi Zoltán és Pünkösti Andor vezetett. Magánszínház volt, zarándokoltak ide az emberek, az kortárs nyugati, amerikai színdarabokat játszottak. 1944-ben bezárták, aztán a Madách a körútra költözött, és ez lett a Madách Kamara. Én nem akartam ezt a nevet, így evidensen adódott Örkény, hisz azokról nevezünk el színházat, akiktől sokat kaptunk, és Örkény a legjelentősebb drámaírók közt van.

 

Gödöllőhöz kötnek valamilyen emlékek?

Mácsai Pál: egyrészt ott játszódik a Csoda és kósza kiskamaszoknak készült előadásunk, a szerzője, Czigány Zoltán egy gödöllői lovardáról írta, ahol a gyerekei is lovagoltak. Meg az is eszembe jut, hogy Gödöllőn éveken keresztül volt egy remek színházi fesztivál a függetleneknek. ez hiányzik. A függetlenek aranyat érnek. A magyar színházi élet onnan inspirálódik. ezért is örülnék, ha újra lenne stúdiószínházi fesztivál Gödöllőn.

-li-