Programok
Lencsés-Horváth: Hamlet - a GÖFME előadása
Jegyár: 2900 Ft
Eladható jegyek tipusa: Csak ülő helyek
Művészetek Háza Gödöllő
Helyszín: SzínházteremEsemény kezdése: 2018. 05. 22. (kedd) 19.00
2x60 perc, egy szünettel
A Gödöllői Fiatal Művészek Egyesülete 1999-ben mutatta be a Hamlet című rockoperát, melyet 35 alkalommal játszottak az ország 15 városában, 2000-ben a zenei anyag kereskedelmi forgalomban is megjelent.
Egy évtized alatt felnőtt egy új generáció, akik számára újdonságot jelentett a klasszikus dráma zenés feldolgozása, így az Egyesület 2008-ban felújította az előadást. Azóta megint eltelt egy évtized, és az Egyesület megalakulásának 20. évfordulóján, 2018-ban ismét műsorra tűzi a rockoperát. Az alkotók a nagy, látványos tömegjelenetek helyett őszinte, érzelemdús játékkal kötik le a nézők figyelmét, Shakespeare klasszikus drámájából azokat a részeket emelték ki, amelyekről őszintén tudnak saját véleményt formálni a dráma eszmeiségét, hangulatát megőrizve. Megtartják mindazt a fiatalos lendületet, odaadást, szívből jövő játékot, mely révén a rockopera sikert aratott, viszont az elmúlt évek tapasztalatai is beépülnek az előadásba. Így változik a rendezés, a hangszerelés, egy új dal és két új szerep teszi teljesebbé a zenés drámát.
Az előadást bátran lehet totális színháznak nevezni, hiszen a 14 tagú zenekarral élőben megszólaló dalok mellett próza, tánc, mozgásszínház, videotechnika teszi teljessé az élményt.
Az alkotók a korábbi előadás erősségeinek megőrzésével, új színekkel, dalokkal, némi humorral, pergőbb rendezéssel emlékezetes estét kívánnak szerezni mindazoknak, akik már ismerik a rockoperát, illetve azoknak is, akik még nem látták.
Főbb szerepekben: Géczi András, Miklós Krisztina, Herczenik Anna, Békefi László, Pálfalvy Attila, Janovszki Zsolt, Takáts Máté.
Zenei rendező: Lencsés Balázs
Rendező: Horváth Zoltán
Képes ajánló: http://www.youtube.com/watch?v=UnUY_bDYN7Y
... A darabot élőzene, egy rock együttes és egy „kis szimfonikus zenekar” kíséri. A zenészek integráns részei az előadásnak és az amúgy a funkcionalitásra koncentráló, nem változó „díszletnek” is. A zene a helyszínen születik meg. Előttünk, egyedien. Ez nem a profi világban sajnálatosan eluralkodó steril gépzene. Ma, mikor a zenészek, már egyre jobban kimaradnak a zeneeladásból (legalábbis annak hasznából, a letöltések miatt), alapvetően fontossá lesz a színpadi jelenlét. Az élőzene, főleg ha láthatók is a zenészek, varázslatos dolog. A közönség külön tapsa a zenészeknek, a mostani előadáson is igazolta ezt. Örömmel összegezem magamban, hogy ezen az estén, az igazi színházi élményhez semmi nem hiányzott. Volt itt minden: a szerep igényeihez egyszerre alázatos és erőszakos alkalmazkodás (Hamlet - Géczi András), hátborzongatóan tisztán megszólaló hang (Gertrud - Herczenik Anna), profi karakterábrázolás (Polonius - Józsa Imre), saját korlátain túllépő megjelenítés (Ophelia - Miklós Krisztina), különösen erőteljes színpadi jelenlét (Laertes - Molnár Balázs) és a figurával a teljes személyiséggel azonosulni tudás (Claudius - Venyige Sándor)...”
(Népszabadság, 2008. szeptember 9 - http://nol.hu/archivum/archiv-506244)
“A darabban mindeen érzelmi megnyilvánulás benne foglaltatott, a szinte könnyekig megható jelenetektől a kétségbeesésig, a dühkitöréstől a tépelődésig. Egyetlen percre sem mondható, hogy fölöslegesen, csupán töltelékként került színre, a két felvonást úgy állították össze, hogy annak számára is egyértelmű legyen a cselekmény, aki soha nem olvasta a történetet.... Vérbeli rockopera, amelyben sír a gitár, improvizál a muzsikus, dübörög a dob, ugyanakkor szimfonikus zenekarra is hangszerelték...”
(Demokrata, 2000. július)
