Művészetek Háza Gödöllő

Befogadó Színház és Kulturális Központ

Pelle Péter “DIMENZIÓK” kiállítás

Kiállítás megnyitók

Művészetek Háza Gödöllő

Pelle Péter (okl. gépészmérnök, autószerelő, minősített hegesztő és gépjárművezető oktató)

A jelenlegi kiállítás egy szűk válogatás munkáiból, a helyszín adottságaihoz igazítva.

Amatőr képzőművészként képeket és nagyobb méretű fa- és fém szobrokat készít. Csak önálló kiállításokon jelenik meg, nem tagja művészeti csoportnak, kizárólag a saját elképzelései szerint alkot, semmi nem befolyásolja.

Apai ágon felvidéki a családból származik, négy testvére van, melyek közül három tornász, az Édesapa, Pelle József többszörös Magyar bajnok, nagybátyja, Pelle István nyerte a Magyar tornasport számára az első egyéni világbajnoki aranyat 1930-ban nyújtón, Luxemburgban és az első két olimpiai aranyat 1932-ben Los Angelesben talajon és lólengésben. István nagybátyja Argentínába disszidált és ott is halt meg, halála után az oklevelét a Magyar Torna Halhatatlanjainak Klubjába Ő vehette át Budapesten.

Az Anya családja Erdélybe betelepített németek, (Strifler) második gyermeke. Az anyai nagypapa erdélyi földbirtokos, de a birtok elkártyázása okán, még Trianon előtt Édesanyja és Nagyanyja áttelepültek Budapestre. Édesanyja számára a hetvenes évektől kiadott több szakácskönyv, valamint rádió-TV szereplés hozta meg az országos ismertséget (Pelle Józsefné).

Néhány gondolat a faszobrok körül:

A szobor egy furcsa teremtmény, mert az anyagon kívül benne van a szobrász gondolata, érzése, energiája, lelkiállapota, öröme, bánata, kreativitása, képzelete és izzadtsága is. Nagyon különleges élmény olyan dolgokat készíteni, amely az érzelmekre hat és minden bizonnyal túlélik az alkotójukat.

A szobrászatot és festészetet egy szabad élménytérnek fogja fel és csak akkor csinálja, ha ilyen hangulatban van. Semmi sem kényszeríti, ezért csak és kizárólag azt és akkor csinálja, amikor az a lelkének jól esik, ugyanis csak örömmel lehet szép dolgokat csinálni. Nem szokott valóságot másolni, minden inspirációjához hozzáadja a saját érzéseit. A szobrai és képei érthetőek, nem akarják magukat eladni hangzatos, ámde érthetetlen szóképekkel.

Török Katalin, szentendrei helytörténész, művészeti közíró, művészettörténész fogalmazta úgy, hogy ez egy fajta "öröm művészet". Ettől persze nem biztos, hogy minden alkotása mindenkinek érthető és élvezhető, nem is azért csinálja, a furcsa formák és terek látványa elsősorban neki okoznak örömet. Mondhatná, hogy a többi nem nagyon érdekli, nem eladni szeretné, de azért természetesen örül, ha valakinek tetszik.

A konstruktív, katedrális szerű "térkonfliktusokban" a boltívek, oszlopok, tetők és lépcsők térben helytelen és bábeli összevisszasága izgalmas eredményt adnak. Egy ilyen képzeletbeli forma esetében nem kell sem a funkcióval, sem a tér helyes arányaival foglalkozni, hiszen ezeket szándékosan és nagy odafigyeléssel, szürreálissá torzítja. Ilyenkor csak a végső látvány és összkép a fontos. A színek hozzá tartoznak a kompozícióhoz, az élményt még tudják fokozni.

Azt szokták mondani, hogy a képzelet végtelen, az anyag mindent elbír, de szerinte a kreatív, esetleg abszurd formabontó terek és színek adhatnak egy szerethető és esztétikus látványt. Az ízlések pedig rendkívül széles skálán mozognak.

Ha megtisztelt azzal, hogy elolvasta ezeket a gondolatokat, akkor biztosan majd Önben is kialakulnak valamilyen érzelmek a kiállítás megnézése után. Örülni fogok, ha talán lesz egy-két alkotás, ami Önnek is tetszik. - Pelle Péter