Beszélgetés Jordán Adéllal
BAGOLY IS VAGYOK, MEG CICA IS
Beszélgetés Jordán Adéllal
A Bagoly és Cica immáron három éve töretlen sikere az Orlai Produkciónak. Mi szerethető benne?
Jordán Adél: Nagyon kedves történet, mely a szeretetről szól, a mások elfogadásáról szól, illetve arról, hogy merjük nyíltan fölvállalni saját magunkat. Itt eleinte mind a két szereplő elbújik egy maszk mögé. Az író kicsit a felsőbbrendű intellektuel maszkja mögé, ez a lány pedig, akit én játszom, fölhasználja a saját vállalt butaságát arra, hogy ne kelljen többet mutatnia magából, mint amennyit akar. Igazából elég kishitű ez a nő. A végén aztán szépen kibomlik minden, be merik vallani a saját gyengeségeiket. Ettől tudnak tiszta lappal új életet kezdeni, az igazságokon alapuló új életet.
A közönség tehát szereti. A színész?
JA: Én szeretem az olyanfajta munkát, ami nem áll meg a bemutató után, hanem velünk együtt változik. A Bagoly és Cicá-hoz is sokat hozzáadtunk a premier óta. Szabó Kimmel Tamással jól egymásra találtunk, jól reagálunk egymásra, összenézünk, és értjük a másik rezdülését. Jó improvizációink születnek. Ez nagyon inspiráló, ezt mindenképpen élvezem. És persze, azt is, hogy a közönség is szereti.
A címben szereplő bagoly és cica két nagyon különböző lény a természetben. Hozzád melyik áll közelebb?
JA: A színházamban, a Katonában is kérdezték, melyik vagyok én, mert engem ismerve ez nem egyértelmű. Tulajdonképpen vegyes. Bagoly is vagyok, de tudok olyan lenni, mint a Doris nevű karakter, aki a mi történetünkben a cica. Illetve én is fel merem vállalni a gondolataimat, még ha néha furcsának is tűnik, amit gondolok. szeretem Doris karakterét. Színházban nem is játszom ilyen típusú lányt, filmben inkább, de azok kisebb szerepek, csak villanások. Itt másfél óra van megmutatni, kibontani ezt az alakot. Kicsit már kinőttem ebből a figurából, a kicsit butácskának tűnő, de azért szerethető… sokat dolgoztunk ezen, volt időnk kitalálni, és igazán meg lehet mutatni többféle oldalát. Azt, hogy neki mik a gyöngeségei, félelmei, épp a butaságából, illetve az önbizalom hiányából fakadóan. Ő egy lány, aki színésznőnek mondja magát, de most épp azzal keresi a kenyerét, hogy férfiakkal fekszik le pénzért. Bár ezt ő tagadja, nem úgy nevezi, ahogy szokták… szabad lény, szabadelvű, szexuálisan is. Ezért is izgatja ez az ember, aki nagyon is zárt ilyen szempontból, és az agyával él, az irányít neki mindent. Szeretné megismerni őt. A férfi elég sokáig tartja magát, de aztán betörik. És abból jönnek a bonyodalmak, hogy ez a férfi még nem tudja a maga számára intellektuálisan földolgozni, hogy mit jelentenek az ösztönök, vágyak, hisz eddig legyőzte mindezt.
A színészetedre jellemző a rendkívül jó humorérzék, hogy a legtragikusabb szerepekben is meg tudod mutatni a dolog fonákját. Ez előny vagy hátrány, hogy több tükrön keresztül láttatod a világot?
JA: Igen, ez létezik nálam, hogy több oldalról tudom figyelni a dolgokat. Én mindig szituációkon keresztül gondolkodom, sokszor a másikat is instruálnám, ha benne vagyunk egy helyzetben, hogy mondja picit gyorsabban meg ilyesmi. Ez inkább hátrány, hogy szinte rendezek is. Ez régebben sokkal durvább volt, sokat szelídültem és sokat lazultam ez ügyben. Mióta gyerekem van, másokkal is elnézőbb vagyok. Magammal és másokkal is. sokáig azt gondoltam, hogy nekem kell kézben tartanom mindent. De észrevettem, hogyha ezt elengedem, akkor az a színészetemnek is jobbat tesz.
A Katonával sokat utaztok külföldre, az Orlai Produkcióval viszont vidékre. Milyen a vidéki közönség?
JA: Nagyon változó. Nem tudom, megyénként változik-e, vagy észak-dél irányban. Persze mi mindig igyekszünk ugyanazt nyújtani. Már vannak nagyjából fix pontjaink, tudjuk, hogy jó, ha itt nem jöttek velünk, akkor majd ott fognak nevetni. Beült már olyan jelrendszer, hogy tudjuk, mikor indulnak be a nézők, s onnantól kezdve velünk tartanak a végig.