SZÍNHÁZI VILÁGNAP


Március huszonhetedike van, ez a nap 1961 óta a Színházi Világnap. 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntik enapot. Az üzenet, melyet minden évben a világszínház egyik jelentős alkotójaír, felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra –fontosságára, tiszteleg a színészek, a színházi dolgozók előtt, kéri a közönségszeretetét és támogatását.

Az idei év színházi világnapi üzenete - Shaheed Nadeem pakisztáni drámaírótollából - arra biztat, hogy ismerjük fel a színházi tér szakralitását, aszínjáték spirituális erejét, a színház ugyanis felkavaró lelki élményekmegidézésével gyógyító energiák felszabadítására képes. De egyben felhívjafigyelmünket a színház felelősségére is, mellyel közösségünknek,környezetünknek tartozik.

A magyar színpad szent, jól tudjuk ezt, hiszen a kezdetek óta az volt,nemzeti nyelvünk, kulturális emlékezetünk ápolásának legjelentősebb közösségitere. A Magyar Színház és a Világ színháza nem tehet mást: szövegeket mond,beszél, mutat, fogalmaz át – láttat és hallat. És természetesen az együtt élőnézőit résztvevővé akarja tenni.

De színházi elődeink a társadalmi felelősséget is mélyen átérezték éstanúsították: az 1848. március 15-i félbeszakadt Bánk bán idején, az elsővilágháború front- és hadifogolyszínházaiban, a sebesültek megsegítéséretartott estélyeken, de tanúsították a második világégésben lebombázottszínházak – akár saját kezű –  újjáépítésével, vagy az 1956-osforradalomban, az 1989-90-es eseményekben való bátor kiállással.

Színház bárhol születhet és születik, ahol szükség van rá, sokszor Tháliatemplomain kívül is, ha a helyzet úgy kívánja. Színházaink, színművészeink,színházi dolgozóink a mostani emberpróbáló időszakban is bátran, józanul állnakhelyt, felismerve, hogy néha bizony az a felelős döntés, ha a színház bezárjakapuit.

Sokan közülük, kihasználva ismertségüket és a rájuk irányuló médiafigyelmet,türelemre, egymás iránti felelősségvállalásra, otthonmaradásra biztatták anézőiket. Miközben tudták azt, hogy az elmaradt előadások számukra súlyosbevételkiesést okoznak.

Egyre több színház és zenekar vállalja, hogy előadásait, koncertjeitinterneten közvetíti, ezzel is enyhítve valamelyest a kényszerű elszigetelődésnehézségét. Más intézmények alkalmi közvetítésekkel, felolvasószínházielőadásokkal jelentkeznek, vagy korábbi előadások felvételeit teszik közzé azinterneten, amelyek segítik a jelenlegi kényszerhelyzet megértését,feldolgozását.

A közönséggel szinte együtt lélegző színművészek számára igen hálátlanhelyzetek ezek: üres széksoroknak játszani, arctalan kamerák előtt, lemondva ataps feloldozó, közösségteremtő pillanatairól. De mégis úgy döntenek, hogy nemmaradnak, nem maradhatnak némák. Tudják, hogy az élő emberi szóra most méginkább szükség van, hogy a művészet gyógyító erejének megérzése, a teremtőképzelet életben tartása nemzetünk szellemi egészségének záloga. Ebben kellett,és kellene most talán még fokozottabban: észnél, érzésnél, okos indulatnállennünk.

A színházi világnapon így távolból mondunk köszönetet színművészeinknek,színházban dolgozó kollégáinknak józan helytállásukért, társadalmiszolidaritásukért, kreatív és leleményes megoldásaikért, amelyekkelközönségüket átsegítik a kényszerű magány időszakán, hogy az új évadban ismétegyütt ünnepelhessük a magyar színház csodálatos gazdagságát. Ehhez kívánunkmindenkinek szellemi és érzelmi erőt, jókedvet, bőséget és védő kart.


/Bodolay Géza/