Művészetek Háza Gödöllő

Befogadó Színház és Kulturális Központ

Sövér Zsolt: Mesék vásznon - kiállításmegnyitó

Jegyár: A belépés díjtalan.
Eladható jegyek tipusa: Ülő és álló helyek is

Kiállítás megnyitók

Művészetek Háza Gödöllő

Helyszín: F62 Rendezvény- és kiállítóterem
Esemény kezdése: 2022. 09. 10. (szombat) 18.00
60 perc, szünet nélkül

Sövér Zsolt vagyok, 1966 -ban születtem Gyergyóalfaluban, jelenleg Magyarországon élek, Budapesten.

 

         Szerencsés embernek mondhatom magam, hiszen a képzőművészetbe mintegy beleszülettem, mivel az édesapám, Sövér Elek ismert festőművész volt. Nyugodtan állíthatom azt, hogy ki sem kellett lépnem a házból, hogy rajzolással, festészettel kapcsolatos ismereteket szerezzek, hiszen „kéznél” volt a tanár, még akkor is, ha képzőművészeti iskolába jártam. Érdekes módon pont az édesapám tanácsolta azt, hogy hétköznapjaimat majd ne úgy éljem le, mint „hivatásos képzőművész”, hanem inkább végezzek el egy mérnöki, vagy hasonló szakot. Azzal érvelt, hogy amennyiben mégis szeretnék rajzolni, festeni, akkor cserébe nem kényszerként végzett rutinmunka lesz az életem, mint rajztanár, hanem örömteli, kényszer nélküli alkotásban lesz részem. Geológus mérnök lett belőlem, de a sors fintoraként sosem dolgoztam a szakmámban, mivel a rendszerváltás után igencsak beszűkültek ezen ágazatban a lehetőségek. Több szakmában is kipróbáltam magam, ami állandó volt az életemben, az a képzőművészethez való vonzalmam volt, így kisebb-nagyobb megszakítások mellett is mondhatni jelen volt az alkotás az életemben. Sokat tanulhattam képzőművész barátaimtól, hiszen velük együtt alkothattam, kérdezhettem, olyan szakmai trükköket mutattak meg, amelyeket az „egyetemen nem tanítanak”. Nekik köszönhetem, hogy régebben több nemzetközi alkotótáborban is részt vehettem.

 

         Nagyjából 50 éves koromban fogalmazódott meg bennem, hogy többé már nem vagyok időmilliomos. Eldöntöttem, hogy egyszerűsíteni fogok és az eddig megélt élettapasztalataim alapján  megpróbáltam szétválasztani a magam számára nagyon fontos dolgokat a kevésbé fontosaktól és úgy berendezni az életemet, hogy csak az előbbiek legyenek jelen, ami nagyjából sikerült is. Ennek eredménye lett az a felismerés is, hogy mivel nagyon szeretek festeni, így ebben akarok kiteljesedni, pontosan meghatározva ennek a keretét, megpróbálván megválaszolni alapvető kérdésekre a választ. A „miért festek?”, önmagam számára feltett kérdésre a következő választ határoztam meg alapelvként: azért festek, mert nagyon szeretem ezt csinálni, képi formában a Léttel kapcsolatos meglátásaimat, vizsgálódásaimat akarom megfogalmazni, felvállalva az ezzel járó. áldozatot is. Tőmondatban megfogalmazva pedig ez így hangzik: a képek legyenek megfestve.   Amennyiben az összes munkám közül csak egyetlen egy is fog megszólítani valakit a nagyvilágban, akkor bőven megérte, ha nem, az sem gond, hiszen azzal foglalkozhattam amit nagyon szeretek csinálni.

         Egyszer azt a tanácsot kaptam, hogy egy alkotásnak elsősorban szépnek kell lennie. Nos, én úgy éreztem, hogy ez talán nem pont így van, de mindenképpen fontos kérdés, milyennek kell lennie egy alkotásnak. A magam számára azt az alapelvet határoztam meg, hogy festményeimnek mindenekfelett az igazságot kell kutatniuk. Az életben az igazság nem mindig szép, alkalomadtán egyenesen kellemetlen, visszatetsző, de megkerülhetetlen, viszont csak az igazságban való élés tudja kiteljesíteni az életünket. Képeimnek elsősorban igaznak kell lenniük – nem könnyű feladat.