Beszélgetés Szente Vajkkal
AKI SOHASEM ALSZIK
Beszélgetés Szente Vajkkal
A beszélgetésünk idején éppen Kecskeméten
van bemutatója, miközben forgat is és újabb produkciókra is készül. A kecskeméti
Katona József Színház rendelésére készült az alföldi városban játszódó
Mikszáth-regényből az új magyar musical, A
beszélő köntös, melynek szerzője, rendezője is egyben, az alkotótársai pedig
többek közt a szövegíró Galambos Attila
és a zenét szerző Juhász Levente. Mi
a Csoportterápia kapcsán beszélgetünk
SZENTE VAJKkal annak apropóján, hogy
nemsokára a gödöllői közönség is láthatja az előadást.
Közel hét éve töretlen sikerrel halad előre
a Csoportterápia. Mi a sikerének a
titka?
Szente Vajk: Két féle titok is van
benne. Az egyik a mű titka, a másik a Madách Színház előadásának a titka. A Csoportterápia nagy találmánya, hogy hat
egyenrangú szerep van benne, miközben ők hatan különböző személyiségek. Így a
nézőtéren mindenki talál valami kapcsolódási pontot a saját életével. Műfajilag
pedig billeg egy erős vígjáték és egy mély lélektani dráma közt. Egyszerre van
benne humor és psziché. Távol álljon tőlem, hogy Csehovval vessem egybe, de ő
komoly történetbe rejti el a humort, mi pedig humoros történetbe a komolyat.
Miről szól a Csoportterápia?
Sz. V: A magányról – humorosan. Sokan
szenvednek manapság a magánytól, és főleg attól, hogy nincs kivel ezt kibeszélniük,
gyakran valami mással kompenzálják. A mi előadásunk segít szembesülni a
problémájukkal, segít abban, hogy a néző fölismerhesse, nem egyedül ő küszködik
a magánnyal. Szellemes darab, szórakoztató és nagyszerű a zene.
Hogy találtak az alkotótársak, Bolba Tamás,
Galambos Attila és Szente Vajk egymásra?
Sz. V: Bolba Tamással még Debrecenből ismerjük egymást, ahol a színészi
pályámat kezdtem. Jóban lettünk, több zenés produkciónak volt a karmestere, s a
próbák alatt ő bíztatott, hogy bátran írjam bele a szövegbe néhány
rögtönzésemet. Akkor kezdtünk arról beszélni, hogy írjunk majd egyszer együtt
musicalt. Galambos Attilával is Debrecenben
kezdődött a barátságunk. Hármasunk elkötelezettje az új magyar zenés színháznak.
S ha már az előadás titka szóba került, a csapat összetartó ereje is a titok
része. Akkor ott, a Csoportterápiá-val
elindult egy csapat, akikkel azóta is együtt járjuk az utunkat.
Mit jelent a többes szám első személy?
Nemcsak
hármunkat, hanem a színészeket is, többek közt Nagy Sándort, Simon Kornélt,
Balla Esztert, megemlíthetem a
visszatérő tervezőinket is, mint Túri
Erzsi, Kovács Yvett Alida, a
koreográfusokat, mint például Túri Lajos,
de még azt az öltöztetőt is, aki ott áll a takarásban, hogy föladjon egy inget,
mikor hét másodperc van egy gyorsöltözésre.
A Madách Színház musicalpályázatán 2011-ben
lett első a Csoportterápia. Meglepetés volt a díj?
Sz. V: Nem a győzelmen gondolkodtunk, mikor
beadtuk. Volt mondanivalónk a színpad nyelvén, és a pályázat jó alkalom volt,
hogy ezt meg is írjuk. A történet érdekessége, hogy az első helyezett pályadíja
az volt, hogy bemutatják a Madách Színház stúdiójában. Mi eleve ebben
gondolkodtunk, olyan ízzel írtuk, hogy milyen jó lesz abban a kis térben.
Amikor megnyertük, Szirtes Tamás
tanár úr behívott bennünket az irodájába. Gratulált, és azt mondta, hogy ebből nem
lesz stúdióbemutató. Aztán rögtön hozzáfűzte: a nagyszínpadon fogja műsorra
tűzni. Ez nagy bátorság volt a részéről, hiszen mi névtelen szerzők voltunk, én
legalábbis. Vagyis így indult hódító útjára hét éve, azóta több vidéki
bemutatót is megért, sőt, kisebb társulatok is megkeresnek, színitanodák
hallgatói vizsgáznak belőle.
Szente Vajk sokoldalú alkotó: színész,
rendező, szerző, dramaturg, műsorvezető, szerkesztő… Melyik az igazi?
Sz. V: (elgondolkodik) …a Vajk…
Igazából nincs olyan, amelyik nem én lennék. Az alkotótársaimmal nagy erővel
készítjük az újabb és újabb darabokat, melyeket aztán a legjobb tudásom szerint
színpadra állítok. Remélem, nem hangzik nagyképűen, ha azt mondom, egyre több a
tapasztalásunk.
Szente Vajk szokott aludni?
Sz. V: Nem.
Több Szente Vajk nevéhez fűződő produkció
volt már látható Gödöllőn. Van valami jellegzetessége a gödöllői közönségnek?
Sz. V: Szeretjük őket. Sok produkciónk
járja az országot, sokfelé mennek előadások, van összehasonlítási alapom. Ez a
város mindig érdeklődő. Nemsokkal azután, hogy meghirdetik az előadásunkat, jön
a telefon Kovács Balázstól, hogy minden jegy elkelt. Ez nekünk nagy dolog. S
emellé a professzionális környezet, a remek munkatársak. Tudjuk, hogy itt
biztonságban vagyunk. Hogy várnak. S mi örömmel megyünk.
(lőkös)